Menu
Agrárgazdasádi Minőség Díj Superbrands 2017

Hírek

Felborult a cukorpiac, beláthatatlanok a következmények Interjú Reng Zoltánnal, a Hungrana Kft. vezérigazgatójával

2018.02.12.


Boszorkányüldözés folyik még mindig a bioüzemanyagokkal kapcsolatban, bár az Európai Parlament közelmúltbeli állásfoglalásából úgy látszik, az eddigieknél nagyobb lehet a fogadókészség - nyilatkozta a Portfolio-nak Reng Zoltán, a szabadegyházi Hungrana Kft. vezérigazgatója.

A mezőgazdaságból élők számára a bioüzemanyagokról szóló vita még csak az első, a piacaikat érintő kihívások között. A bevételeiket érintő, a közvetlen támogatásokról szóló tárgyalás és a Közös Agrárpolitika jövőjével kapcsolatos vita szintén hamarosan elindul, és óriási kihívásokat vetítenek előre az Európai Unió és Dél-Amerika között zajló kereskedelmi tárgyalások is. 

 

Egyre erősebb a párbeszéd a Közös Agrárpolitika jövőjével kapcsolatban, a legtöbben azonban csak találgatnak arról, mi várható a következő uniós ciklusban. Egyesek drasztikus forráskivonástól tartanak, mások szerint pedig ez nem fog bekövetkezni. Mit gondol erről, mire számít a KAP jövőjével kapcsolatban?

A Közös Agrárpolitika által eddig kialakított rendszer biztosan változni fog 2020 után, és az egyik legfontosabb kérdés az agrárfinanszírozás sorsa lesz. Összességében valószínűleg az egész rendszer struktúrája és költségvetése módosulni fog, Magyarország számára azonban a munkahelyek és a versenyképesség megőrzése lenne a legfontosabb feladat, mind európai, mind pedig tagállami szinten.

Az új uniós KAP 22 millió gazdálkodót érint az Európai Unión belül és 180 ezret Magyarországon. Fontos azonban, hogy nemcsak a gazdálkodókra, hanem komplett termelési láncokra és pénzügyi finanszírozási rendszerekre is kiterjed a változás, ezek ugyanis mind a támogatási rendszerre és a Közös Agrárpolitikára épültek.

Átfogóan és rendszerben kell kezelni az új uniós KAP-ot, hiszen az unió hosszú távú általános finanszírozásának kidolgozása, a szabadkereskedelmi megállapodások, valamint a klíma- és környezetvédelmi szabályozások ugyanúgy komoly hatással lesznek majd az európai mezőgazdaság szerkezetére és versenyképességére. Magyar állampolgárként nagyon fontosnak tartom, hogy a támogatások érdemben ne csökkenjenek, és a szabályozás alapvetően jól működjön.

 

Az élelmiszer-feldolgozókat miből fogják finanszírozni az új KAP-ban, milyen források állhatnak majd rendelkezésre?

Várhatóan csökkenni fognak majd a KAP-ra szánt források, a hírek szerint ugyanis még a korábban agrárpolitika párti Franciaország is más védelmi és egyéb kihívásokra tervezi azokat átcsoportosítani. Egyes - rosszmájú - vélemények szerint emögött az áll, hogy a franciák nem szeretnék, ha a kelet-európaiak az ő pénzükön zárkóznának fel. Az élelmiszer-feldolgozás már egy ennél specifikusabb kérdés, ez a szektor ugyanis kicsit mindig mostoha gyerek volt, és a vidékfejlesztési, illetve a kohéziós források közt dobálták. Ez egy igen forrásigényes ágazat, abban ugyanakkor tagállami szinten nagy az egyetértés, hogy a termékeket csak minél nagyobb feldolgozottsági szint mellett éri meg értékesíteni.

A legújabb hírek szerint a bizottság most ismét az agrárpolitikához kapcsolná a vidékfejlesztést, arról azonban még semmit nem lehet tudni, hogy hova kerül majd az élelmiszer-feldolgozás 2020 után, mekkora források állnak majd rendelkezésre, illetve milyen alapból finanszírozzák a jövőben az ágazatot. 

Reng Zoltán

 

Mi a véleménye az Európai Unió mezőgazdaságának és a közösség támogatáspolitikájának viszonyáról? Melyek lennének azok az irányok a támogatáspolitikában, amelyek a hosszú távú versenyképességet támogatnák?

Ebben a szektorban tulajdonképpen egy globális versenyről van szó, ahol Dél- Amerikával, Ázsiával és Amerikával versenyzünk. Ma már a logisztika költsége elenyésző a termék árához képest, ezeken a földrészeken pedig még mindig óriási a kihasználatlan kapacitás. Az önmagában még nem probléma, ha egy támogatási rendszerrel tesszük versenyképessé a mezőgazdaságot, de hosszú távon fontos a rendszerben való gondolkodás.

Fontos, hogy az európai vagy akár magyar termelők versenyképesen tudjanak termelni, és amikor eladják a terményüket a különböző piacokon, akkor az versenyképes legyen egy brazil, egy amerikai vagy egy ukrán kukoricával szemben. E tekintetben azonban külön ki kell térni arra, hogy ugyanazokat a szabályokat és elvárásokat kell alkalmazni az unión kívüli országok termékeivel szemben is, legyen szó akár etanolról, szarvasmarháról, vagy éppen baromfiról, mint amiket az uniós termelőknek be kell tartaniuk. A feldolgozó vállalatoknak ugyanilyen fontos szerepe van, hiszen az árut megfelelő áron kell tudniuk értékesíteni a nemzetközi piacokon, ami támogatások nélkül nehezen megoldható Európában.

A támogatási rendszert hosszú távra, és nem politika, hanem szakmai alapon kell megalkotni. Fontos a párbeszéd, a cél ugyanis az, hogy egy olyan rendszer szülessen, amely egyszerre nézi a termelők és a feldolgozók érdekeit, amelyek végsősoron közösek.

 

A dél-amerikai országok jóval versenyképesebbek az etanol és az izoglükóz terén, mint Magyarország, mégis már régóta tartanak az uniós tárgyalások a piacnyitás mértékével kapcsolatban. Mi lenne a jó megoldás, illetve döntés Magyarország, valamint az EU számára? Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a legnagyobb GMO termesztők is ezek az országok. Mi lenne az új Nemzeti Fehérjeprogrammal, ha sikerülne a dél-amerikai országokkal megegyezni, mennyire befolyásolná a sikerességét?

Közel 16 éve húzódnak már a tárgyalások az Európai Unió és Dél-Amerika között. Véleményem szerint azonban sokkal nagyobb jelentőséget, illetve növekedési potenciált tulajdonítanak ennek a megállapodásnak Európában, mint amekkorát valójában kellene. Nyilván itt nemcsak a mezőgazdasági, hanem az ipari termékek növekedési potenciáljáról is szó van, és ha a mezőgazdasági termelők, valamint feldolgozók érdekeit nézzük, akkor ez a megállapodás több mint veszélyes. A dél-amerikai piac legfontosabb termékei az etanol, a cukor, az izocukor, a méz, a szarvasmarha és a baromfi, ezekben pedig Magyarország is érdekelt, így egy esetleges megállapodás esetén könnyedén elveszíthetné a versenyképességét.

Az egyik legnagyobb probléma a megállapodással kapcsolatban, hogy az energiaárak, az éghajlati adottságok és a bérviszonyok annyira eltérőek Dél-Amerikában és az EU-ban, hogy nehéz közös nevezőt, illetve kompromisszumos megoldást találni. Megoldást jelentene a jelenlegi vámrendszer fenntartása, különben sem Magyarország, sem pedig az unió nem lesz képes versenyezni a dél-amerikai piaccal. 

A Hungrana szabadegyházi üzeme

A dél-amerikai országok élen járnak az GMO-termesztésben, az uniós piacnyitás pedig az új Nemzeti Fehérjeprogramot is veszélyeztetné. Ugyanakkor az állatjóléti és -egészségügyi követelmények, a klímaviszonyok és a munkabérek mind olyan dolgok, amelyek nem fognak egyik napról a másikra megváltozni. Dél-Amerikában óriási a növekedési potenciál, ami az Európai Unióra is igaz, de ha az olcsó dél-amerikai áru beáramlik majd az unióba, ez a növekedés nem fog folytatódni.

Sajnos óriási a nyomás, ugyanis az EU márciusig szeretne megállapodni Dél-Amerikával, ami Franciaország és Írország szerint is óriási hiba lenne. Ugyanakkor Németország, Spanyolország és Olaszország támogatják a piacnyitást, aminek valószínűleg az az oka, hogy nettó importőrök a dél-amerikai piac legfontosabb alapanyagaiból, nekik tehát nem mindegy, hogy milyen áron veszik majd meg ezeket a termékeket. A közép-európai országok számára további szempont lehet, hogy ha létrejön a megállapodás, akkor az amúgy korlátozottan rendelkezésre álló nyugat-európai tőke várhatóan ezen országok irányába fordul, melyet könnyen megérezhet majd a visegrádi országok gazdasága is.



A napokban hét százalékban határozta meg az Európai Parlament (EP) a hagyományos bioüzemanyagok felhasználási arányát a közlekedésben. Az Európai Bizottság (EB) korábban 3,8 százalékot javasolt, de a felhasználás megszüntetése is felmerült. Mi várható a bioetanolra a világpiacon? Mennyire nyitott a piac, illetve a világ a bioetanolra?

Magyarország számára ez nagyon érzékeny téma, akár kukoricából, akár repcéből készült biodízelről van szó. A hét százalék csupán egy javaslat, az Európai Parlament és az Európai Tanács javaslatainak egyeztetése, illetve maga a tárgyalási folyamat most kezdődik majd. Úgy tűnik azonban, hogy egyre nagyobb a fogadókészség a parlamentben és a tanácsban egyaránt, egyre többen ismerik fel, hogy mennyire fontosak lehetnek a bioüzemanyagok a mezőgazdaságban.

Az a boszorkányüldözés azonban, ami a bioüzemanyagok ellen folyik, minden tudományos alapot nélkülöz. Jelenleg nem fejlődik az iparág, pedig a mezőgazdaság és a klímavédelem szempontjából is fontos lenne a fenntartása. Arról nem is beszélve, hogy az előbb említett dél-amerikai versenytársaink már jelezték, hogy nem tartják magukra nézve kötelezőnek a bizottság javaslatát. Ettől függetlenül bízom benne, hogy még 2018 első felében megszületik majd egy pozitív, de kompromisszumos döntés a tanács és a parlament részéről. Egy kedvező döntés a magyar feldolgozókat és termelőket is támogatná, és most úgy tűnik, hogy egyre több az érdemi, és szakmai alapokon nyugvó tárgyalás a témában.



Az egészséges táplálkozás egyre nagyobb teret hódít, a fogyasztók ellenszenve folyamatosan erősödik a cukorral szemben Európában és világszerte is. Piaci szempontból mekkora problémát jelenthet ez?

Fokozatos váltásra lenne szükség, ha ugyanis a fogyasztó ragaszkodik az édes ízhez, akkor biztosan megtalálja majd azt a terméket, amiben van cukor. Természetesen a cukor nem egészséges töméntelen mennyiségben, fontos a mértékletesség, a fogyasztókra azonban nem lehet bármit ráerőszakolni. Tavaly megszűnt az Európai Unió cukortermelésének szabályozására szolgáló kvótarendszer, és óriási túltermelés állt elő.

Az eddig ki nem használt kapacitások beindultak, és tavaly a korábbi évekhez képeset sokkal nagyobb területen vetettek cukorrépát. Felborult az eddig mesterségesen fenntartott kereslet-kínálat, ami jelen pillanatban még beláthatatlan következményekkel bír a cukorpiacon. Ha egy drasztikus szabályozással megfejelnék a kvótarendszer eltörlését, az komolyan érintené a feldolgozóipart, a hozzá kapcsolódó ellátási láncot és takarmányvonalat, valamint az egész mezőgazdaságot is. Fontos lenne, hogy a cukorral kapcsolatos "vitákat" szakmai alapon, és a politikától minél távolabb rendezzék el.

 

Mik a Hungrana tervei a 2018-as évre? Melyek lesznek a legfőbb kihívások, amelyekkel idén meg kell küzdenie a cégnek?

A Hungrana input- és outputoldalon is nagyon sok iparággal érintkezik, ezért fontos, hogy az emberek megismerjék a céget és tudják, milyen hatásai vannak a különböző területekre. Mivel a Hungrana mezőgazdasági alapanyagot dolgoz fel, és élelmiszert, illetve takarmányt állít elő, ezért nagyon fontosak a cégnek a beszállítók és a fogyasztók. Kihívásból akad bőven 2018-ra, akár az európai törvényhozást nézzük az etanol vonatkozásában, akár a cukorkvótarendszer megszűnését, minden szempontból nagyon élesedő versenyre lehet majd számítani ebben az évben. A hatékonyságnövelés abszolút kulcsfontosságú, számos beruházásunk indul ilyen céllal, de nagy hangsúlyt fektetünk majd a tájékoztatásra, illetve az együttműködésekre is a különböző szakmai szervezetekkel és szövetségekkel. Az együttműködés azért kiemelten fontos, mert így tudományos és szakmai alapon tudunk felkészülni a piaci változások okozta versenyre.

 

Forrás: portfolio.hu

https://www.portfolio.hu/vallalatok/kfi/felborult-a-cukorpiac-belathatatlanok-a-kovetkezmenyek.2.274979.html

 

Vissza

Galéria